Vlasics Sarolta interjúja Baló András Mártonnal és Erdősi Péterrel
Elhangzott a Bartók Rádió Irodalmi Újság c. műsorában, 2011. június 25-én szombaton, a Minden perc itthagy Néprajzi Múzeumban tartott lemezbemutató koncertjének másnapján.
(Az interjú szerkesztett változata)
Vlasics Sarolta:
Ha az ember verset hall, abban valami dallam, valami zene megszólal. A versmegzenésítőknél ez hogyan működik?
Baló András Márton:
Jószerével úgy, hogy versolvasás közben jut eszünkbe a zenei téma és a hangulat. Nagyon ritkán van ez alól kivétel. Volt már olyan is, hogy motoszkált bennem egy dallam, aztán ráakadtam egy versre, és akkor jöttem rá, hogy ez annak a versnek a dallama. Általában azonban úgy működik a dolog, hogy sokat olvasunk, és közben születik meg a zene.
VS:
A versmegzenésítésnek van hagyománya a magyar kultúrában Koncz Zsuzsától kezdve Cseh Tamásig, de említhetjük akár Hobó megzenésített verseit, és persze a Kalákát, amely nagyon fontos lépcső lehetett önöknél; kapcsolódott is ehhez a hagyományhoz meg nem is.
BAM:
A Kaláka annyiban eltér a többiektől, akiket felsorolt, hogy arra törekedett: minél inkább a vershez igazítsa a zenét. Ilyen szempontból a Kaláka példája megkerülhetetlen. De persze a Göncölszekér tagjainak is megvan a maguk zenei világa, és mi a saját zenei világunkat és a versekben rejlő zeneiséget ötvözzük.
VS:
És sok mindent kell ötvözni, hiszen ez a zenei világ nagyon sokféle; egy Ladányi Mihály-vers például teljesen más hangzásvilágot kíván, mint egy Petri-vers.
Erdősi Péter:
Valóban arra törekedtünk, hogy olyan dalokat komponáljunk az egyes versekre, amelyek kibontják a bennük lévő lehetőségeket, nemcsak a ritmikai jellegűeket és a zeneiségükből adódókat, hanem sokszor a kulturális utalásokat is. Hogy egy kézenfekvő példával éljek, a „vágyam csak ennyi” kitételről, amely Petri György Egyszerű, dalszerű című versében hangzik el, az egykori Eisemann–Békefi slágerre asszociáltunk. Vagy ha Kovács András Ferenc versét, az Árdeli szép táncot vesszük, amely a népies hagyományra játszik rá, a már letűnt világot népiesen megszólaló hegedűjátékkal jelenítettük meg. Jules Supervielle Immár, csönd-társaim című versének esetében pedig, amelyet egyfajta gyászindulóként interpretáltunk, fúvósötös megszólalását tartottuk helyesnek, és még sorolhatnám a példákat; akár a rockzenéig is elmentünk a lemez egyes dalaiban. Valóban, sokfelé nyit ez a zenei világ, nehéz lenne egyetlen formulában összegezni. Különféle elemekből építkezik, és sajátos ötvözetük vagy mozaikjuk alkotja a Göncölszekér zenéjét. Amikor már a versek és a dalok is megvoltak, és közeledtünk a lemez kompozíciójának tisztázásához, észrevettük, hogy lazán ugyan, de az elmúlás témájára fűzhetők fel a versek. Nem az volt a célunk, hogy az elmúlásról készítsünk lemezt, mégis arra figyeltünk fel, hogy ezek a versek – ha egymással összefüggésben olvassuk őket –, utalnak egymásra, és egyre inkább erről a témáról szólnak. Kis antológia ez az elmúlásról, a veszteségről, a hiányról, akár azt is mondhatnám, a kudarcról, meghiúsulásról, a pusztulásról. De hozzátenném, mégsem szomorú lemez. A Somlyó Zoltán Mák c. versében szereplő „mérges orvosság” metaforával élve inkább azt mondanám, hogy jó szérum, erős ellenméreg mindazoknak, akik az említett, mindannyiunkat sújtó vagy felemelő problémákkal szembesülnek.
VS:
Igen, a költészetben adott alapproblémákat jelenítik meg és próbálják különböző módokon megfogalmazni: ilyen a szerelem, a halál, az elmúlás, a vágyakozás. Kérdés, hogy a megzenésítés továbbértelmezi-e a verset, sőt még ennél is tovább megy-e, és elviszi más irányba? Másfajta értelmezést is adhat?
BAM:
Egy versnek annyi olvasata lehetséges, ahányan azt elolvassák, és mindenki a saját élményei, élete, tapasztalatai szűrőjén át látja azt. Ez a muzsikusokkal sincs másképp. Mi tehát hozzáteszünk valamit, azt a zenét, ami belőlünk fakad, és így közös alkotás születik, bár a szó szoros értelmében a megzenésített verset a költő és a zeneszerző nem együtt írja. Utassy József Éjfél című versében azt énekeljük: „álmában mosolyog egy kész vers”. Mi ezzel a kész verssel próbálunk kezdeni valamit – megpróbáljuk „kimuzsikálni” belőle azt, amit nekünk mond, azokat az érzéseket, amiket bennünk kelt, és ugyanakkor a saját zenei világunkból is hozzáteszünk valamit.
EP:
A megzenésítés egyszerre le is szűkíti és ki is tágítja a lehetséges értelmezések körét. Attól kezdve, hogy hozzátesszük a zenénket, a hallgató szabadsága már nem ugyanolyan fokú az értelmezésben, mint az olvasóé, aki szövegként veszi kézbe a verset. De amikor már zene társul a szöveghez, termékeny kölcsönhatás indul a kettő között. Ennek a kölcsönhatásnak a befogadásából is születhetnek újabb értelmezések a hallgatóban, akár olyanok is, amelyekre talán a költő sem gondolt, és mi sem. A szöveghez képest tehát más szintre kerül a befogadás és az értelmezés: azon a szinten már olyan kérdések merülnek fel, mint hogy a szöveg mondanivalóját hozzáillő zene támasztja-e alá, vagy inkább a szöveg és a zene esetleges ellentétéből adódó feszültség dominál-e.
VS:
Ilyen például a Petri-vers. Az volt az alapvető érzésem, hogy ha leválasztom róla a zenét, teljesen másképpen értelmezem magát a verset, mint azzal a zenével, amit maguk megfogalmaztak hozzá. Mint említették, Kovács András Ferenc versének mondanivalójára zeneileg ráerősítettek, és biztos, ha a többi verset megnézzük, végig meg lehet fogalmazni, hogy melyikkel mi történik.
BAM:
Ezzel olykor el is játszunk, mert egy versre valóban rá is lehet erősíteni a zenével, de lehet ellenpontozni is. Persze lehet, hogy ez az ellenpont már eleve ott rejlik a vers szövetében.
VS:
Egy versnek vannak hívószavai. Megvannak erre a megfelelő válaszmondatok a zenében is?
EP:
Ezek a zenei fordulatok sokszor nagyon gyorsan előjönnek a versmegzenésítés folyamatában. Hogy zeneileg hova tesszük a hangsúlyokat, hogyan tagoljuk a szöveget, mondjuk az első strófának zeneileg milyen dallam felel meg, és egy másik dallamot a szöveg mely pontján kezdünk: mindez nagyon gyorsan felvázolható, de aztán persze hosszadalmas és lassú folyamat veszi kezdetét, a hangszereléssel, a szólamok kiosztásával, és természetesen a begyakorlással, hiszen voltaképpen az a cél, hogy színpadképes produkció jöjjön létre, a vers az olvasólámpa fényéből eljusson a színpad megvilágításába.
VS:
Nagyon sokféle vers szerepel ezen a lemezen. Mindig ilyen nagy a merítés?
BAM:
Ez a CD – amely az első nagylemezünk – még úgy állt össze, hogy sokféle verset olvastunk. Aztán a sokszínűség letisztult, és kialakult a tartalmi szál. A lemezfelvétel után kezdtünk el arra törekedni, hogy tudatosan válogassunk, és – ami már egyébként a lemezen is megjelenik – inkább a kortársak, és azon belül is inkább a fiatalabb és a középgeneráció versei között keresgéljünk. Ez is igen nagy merítés, tehát az együttes különböző ízlésvilágú tagjai itt is megtalálhatják az őket megszólító verseket. Azért is tartjuk fontosnak, hogy a fiatal és a középnemzedék verseiből válogassunk, mert gyakorta fölmerül a mindenkori kortárs költészettel kapcsolatban, hogy elvont és nehezen olvasható. Márpedig ez szerintünk nem így van, hiszen a tematika egy része nem sokat változott az évezredek során, és a költők sokszor akár a formai hagyományokhoz is visszanyúlnak; kiváló példa erre Kovács András Ferenc, aki zseniálisan bánik a formákkal. Sokan azonban mégis úgy érzik, hogy a kortárs líra nehezen megfogható. Ezért is gondoltuk, hogy jó lenne közelebb vinni a közönséghez, és hogy ne csak könyvekben lehessen olvasni.
EP:
A rendkívül sokszínű és az utóbbi években különösen izgalmassá vált magyar nyelvű lírát olvasva folyamatosan találkozunk, szembesülünk provokatív, erős versekkel. Amikor olvasom őket, úgy érzem, mintha helyettem adnának választ valamire, amit én nem tudtam megfogalmazni. Rányitják a szememet valamire, amit nem tudtam, vagy csak sejtettem; katartikus erejük arra késztetheti az olvasót, hogy maga is megossza a vers élményét másokkal. A mi esetünkben a zene a megosztás módja. amely révén talán fel is erősödik a költők által megfogalmazott üzenet, és nemcsak azokhoz jut el, akik forgatják a Szép versek éves antológiáit, a Holmit, a 2000-t, a Jelenkort. Remélhetőleg egy tágabb közönséghez is eljutnak ezáltal ezek az üzenetek.
(Az interjú végén részlet hangzott el Petri György Egyszerű, dalszerű c. versének megzenésítéséből.)
